Hetente teszi meg a hosszú utat Lőke Dániel és Erki-Kiss Péter, hogy részt vehessenek a Gorillák felkészülésében és HFL szezonjában. Ismerkedjetek meg új játékosainkkal!

- Kérlek mutatkozzatok be!

L.D.: Lőke Dániel vagyok, 28 éves zalaegerszegi lakos. Az amerikai focival 11 éve ismerkedtem meg, középiskolás osztálytársak révén jutottam el egy addig számomra ismeretlen csapat edzésére... Ez volt a Zala Predators! Az első pár alkalommal még közel sem voltam tisztában minden alapszabállyal, és az edzések annak ellenére, hogy mindig is sportoltam, eléggé kemények voltak... de mégis mondhatni szerelem volt első látásra, és a családias légkörnek, valamint a kezdeti sikerélményeknek köszönhetően végleg elköteleztem magam a sport mellett. Kezdetben elkapót, illetve tightendet, majd egyre gyakrabban futót játszottam. Jó néhány eredményes év után sajnos megfogyatkozott az egerszegi csapat, így a megmaradt kemény maggal 2 éve Ausztriában, a Fürstenfeld Raptorsnál próbáltunk szerencsét. Az első, kissé döcögősen induló közös évünket követően az új vezetőedző, a stabil játékos állomány, illetve a biztos körülményeknek köszönhetően bizakodóan kezdtük meg a felkészülést a tavalyi évre. Azonban ez nekem nem tartott sokáig... Sajnos egy rosszul sikerült szerelés következtében szilánkosra tört a síp- és a szárkapocscsontom is, így természetesen kihagyni kényszerültem a teljes szezont.

E.P.: 2008-ban kezdtem a Zala Predators-nál cornerback poszton. Egy szezont játszottam a Haladás Crushers színeiben, illetve az elmúlt két évet a Fürstenfeld Raptors csapatánál töltöttem wide receiver és CB pozíciókon.

- Mi motivál arra hogy ilyen messziről is eljárj az edzésekre, mi a célod?

L.D.: Az előbb említett sérülés után megfogadtam, hogy ha valaha is sikerül újra fociznom, azt megpróbálom a tőlem telhető legmagasabb szinten... Aztán néhány szerencsés véletlen (vagy nem véletlen?) után, adódott a lehetőség hogy nálatok folytassam... Így amellett, hogy nagyon szeretek edzeni-focizni sikerült tartani a fogadalmam is. Ezek után nem volt kérdés, hogy a távolság nem lesz akadály.

A célom, az hogy minden lehetőségből kihozzam a maximumot a csapatom javára. Edzésről-edzésre, aztán meccsről-meccsre jobb szeretnék lenni. Tudom ez kissé általános... De konkrét statisztikai adatokkal nem akarok dobálózni.

E.P.: A HFL szint, az edzői stáb az ami motivál abban, hogy minden hétvégén 220 km utazzak oda és vissza is. 

- Néhány közös edzésen már túl vagyunk, mik a benyomásaid a csapatról, mennyiben más mint amit otthon, vagy Ausztriában tapasztaltál?

L.D.: Miközben nem akarok senkit megbántani a korábbi csapataimból, mégis úgy érzem, hogy ki kell jelenteni, hogy ez egy másik szint. A teljesség igénye nélkül említve itt a csapatvezetés szervezettségét, az edzők-segédedzők, vagy akár a csapattársak felkészültségét, tudását, tenni akarását…Talán szorosan ide lehetne kapcsolni a korábban említett motivációt is… Úgy érzem ezért tényleg érdemes utaznom.

E.P.: Az eddigi edzések jó hangulatban zajlottak, jól felépített gyakorlatokkal és szakértő edzőkkel eddig kiváló edzéseken vehettem részt. Pozitív volt a magas edzéslátogatottság!

- Melyik meccset várod a legjobban a szezonban? Mit vársz magadtól a bajnokságban?

L.D.: Ez lehet megint klisés lesz…de a következőt! Mindig megpróbálok a következő meccsre koncentrálni. Az ezen túlmutató forma időzítést/stratégiát úgy gondolom megoldják majd az edzőink! Mit várok magamtól? Még rengeteg a munka, hisz fel kell vennem a ritmust, sok alap dologban kell fejlődnöm, emellett pedig mindezt egy relatíve új poszton (Wing back) kell majd bizonyítanom… Szóval fel van adva a lecke úgy érzem, de ahogy írtam, azon leszek, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle!

E.P.: Eddig nem volt lehetőségem ebben az osztályban szerepelni, így nem tudom mire számíthatok. Minden mérkőzésen a maximumot igyekszem nyújtani. A cél az aranyérem. Persze nagyon motiválnak a jó képek és az élő közvetítés, hiszen mindig jól jön egy új profilkép!

Köszönjük az interjút, örülünk hogy velünk vagytok és sok sikert kívánunk!